Doboka vármegye: Erdély 7 vármegyéjének egyike az erdélyi medence északi felének 1/3-nyi sávján 150 km hosszan, kb. 20-30 km szélességben. Ny-on megközelítette a Meszes- hegységet, K-en a Kárpátok országhatárát. - Kezdetben magában foglalta a később kialakult és önállósult szászok lakta →Beszterce-vidéket. A 12/13. sz: állandósult ter-e 2497,5 km². Előzménye a honfoglaló Zsombor nemzetség szállásterülete volt a széki sóbányával, központjában a később Doboka nevet kapott várral. Az államalapításkor Szt István a Zsombor nemzetségtől elvette szállásterülete 2/3-át a nemzetségi földvárral együtt, melybe kir. ispánként Csanád apját, Dobokát ültette, akiről a vár és ~ nevét kapta. Az így létrejött ~ (határai nagyjából követték Zsombor uralmi ter-ét) határispánság lett  határvédelmi feladatokkal, melyre Göckapusa, Gyepűserdő, Nagykapus, Őrmező, Tótőr helynevek utalnak. A dobokai várnépek alföldi települései (Kinizs, Macs) Bihar vm-ben sószállítási kötelezettségükkel magyarázhatók. A 13-14. sz. fordulóján a kir. vm-k birtokszerkezete és társadalma bomlásnak indult, egyre több birtok került magánkézbe, s a Beszterce-vidék 12. sz-i szász-vallon települései sem tartoztak a kir. várszervezethez. 1241: a tatárdúláskor ~ lakossága nagy részt elpusztult, újre telepítése a magánbirtok további erősödését jelentette. 1279: Doboka várát és a környező várbirtokokat a Kökényes-rénold nb-i Miked szörényi bán és dobokai ispán kapta, ami a kir. vm. végleges fölbomlását jelentette. - ~ plébániái az →erdélyi egyházmegyéhez tartoztak, plnosai 1332-35: évi átlagban 1680 dénár p-i tizedet fizettek. Az 1 pléb-ra eső érték 47,87 dénár, országosan közepes érték. ~ legnagyobb települései ekkor Bonchida, Buza, Doboka, Drág, Nagysalyó, Szék. - ~ rumén lakosságára 1332 óta van adat, korábban, az Árpád-korban a németen kívül gyér szláv lakossága volt. Birtokviszonyai I. Károly Róbert idején átrendeződtek. A nemesi vm. első jeleként 1315: ~i szolgabírákat ismerünk. 1332: a vm. első okl-e. A szolgabírák száma ált. 2, szemben a mo-i 4-gyel, ami az erdélyi vm-knél szokásos alsó és felső járásnak felelt meg. A lassan kialakuló központ Bonchida, a 18. sz: Szék, a 19. sz: végleg Bonchida. 1848-49: itt pusztult el ~ levtára. - 14/15. sz: kiépült ~ tisztikara: a főispánt az erdélyi vajda nevezte ki, helyettesét ~ választotta, 1479: jegyzőjéről, 1499: adószedőjéről (exactor, rovó) van adatunk. ~ adója 1494: Szék városa nélkül 3102,5 Ft. 1471: a kir. előtt fölmutatott kiváltságlevelek szerint Székakna kiváltságai azonosak Budával, Esztergommal és Kolozsvárral. Szék a későbbiekben is mindig kiváltságokat élvezett, az erdélyi ogy-re külön követet küldött. - ~ 1437: a →magyar nemzet része lett. A Mátyás kir. elleni lázadás (1467) leverése után a birtokviszonyok alaposan megváltoztak. 1556 u. az →erdélyi fejedelemség része. Az erdélyi közigazgatás sajátosságainak megfelelően ~ 2 járása 4-4 körre tagolódott. ~ ingyen munkáját 1556: Betlen és Szamosújvár, 1665: Dés megerősítésének építkezéseihez rendelték. Címerét 1748: állapították meg, korábbi címerhasználata nem ismert. - II. József közigazgatási reformja 1784: ~t megszüntette, ter-ét →Belső-Szolnok és Torda között osztotta föl, 1791: visszaállították. 1848: a nemesi vm. joghatósága megszűnt, de határai változatlanok maradtak. A szabharc leverése után az osztrákok Erdélyt 6 ker-re osztották, így ~ önállósága megszűnt, 1861: helyreállították. Az 1876:36. tc. értelmében ~ Belső-Szolnokkal és Kővár-vidék egy részével →Szolnok-Doboka vármegyévé alakult, Dés székhellyel. Népessége 1869: 106.403 fő, a 6 éven felüliek anyanyelve: 84.281 rumén, 17.284 m., 4803 ném. Ny. M.

Hodor Károly: ~ természeti és polgári esmértetése. Kolozsvár, 1837. - Dósa Elek: Erdélyhoni jogtudomány. Uo., 1861. - Pallas V:386. - Kádár József-Tagányi Károly-Réthy László: Szolnok-Doboka vármegye monográphiája. I-VII. Deés, 1900-1905. - Györffy II.